Gondolatok a régi magyar gyümölcs fajtákról
A gyümölcsészet fontos része volt egykor a Kárpát-medencében élő magyarság kultúrájának. Nagy hányattatások idején gyakran az egyetlen élelem a gyümölcs volt, ami őseinket megtartotta. Egy ezredéven keresztül szelektálták, válogatták őseink, törekedve a legjobb fajták kiválogatására.
Azokat a fajtákat tartották meg, amelyeket nem fogott meg mindenféle „nyavalya” / vírus, baktérium, gomba rovar kártevők / mert vegyszert nem használtak. Ön se tegye! A vegyszer nem a fának használ, hanem az embernek árt. Nem tudhatjuk, hogy a ma kijuttatott vegyszerek később milyen hatással lesznek Önre, gyermekeire, unokáira. Különösen kezdeti időszakban azon célszerű használni a fák védelmére a vízben áztatott csalánt, mezeizsurlót, dohányt, atkák ellen vízben oldódó olajokat stb. –mind azt amit a régiek is használtak. Ez akkor igazán hatékony, ha megelőzés képpen használjuk. Nem metszették a fákat.
A gyökér és a korona között van egy természetes egyensúly. A metszéssel, a korona alakítással ezt bontjuk meg, de amikor egy metszőollóval megmetszünk egy gyümölcsöst, az a fertőzés átvitele szempontjából hasonló ahhoz, mint amikor egy laboratóriumban egy tűt használnak reggeltől estig. Természetesen a metszés elhagyást csak vad alanyra oltott fákkal tehetjük meg. Az oltványok cserepekben vannak. Fontos, hogy a föld egyben tartásával vegyük ki a cserépből. Az ültetőgödröknek, ha nincsenek nagyon rossz termőhelyi viszonyok elegendő 70-80 cm mély, 30-40 cm széles lyukat ásnunk. Egy lapát érett istállótrágyát tegyünk az aljába és keverjük össze földel, de vigyázzunk arra hogy ne legyen benne pajor, drótféreg stb.
A csemete ültetésénél ügyeljünk arra, hogy az oltás helye földbe ne kerüljön. Az oltószalagot azonnal el kell távolítani, ha azt látjuk, hogy belevág a növénybe, de nyár végén, ősz elején mindenképpen. Az ültetés során iszapoljuk be a csemetét, de ne tiporjuk, mert le megy róla a föld. Ültetés után első éven még mindenképp gondozásra szorul, száraz időszakban hetente öntözzük, de nem kell túlöntözni. A fák nevét, kódját érdemes megőrizni, hiszen információkat hordoznak a származásáról, de arról is mire és miként használták az adott fajtát az őseink. Azért is fontos mert lehet, hogy egy fajta utolsó példányainak egyike, melynek megőrzésével Ön is hozzájárul a régi idők gyümölcskultúrájának megtartásához.
Kovács Gyula
Azokat a fajtákat tartották meg, amelyeket nem fogott meg mindenféle „nyavalya” / vírus, baktérium, gomba rovar kártevők / mert vegyszert nem használtak. Ön se tegye! A vegyszer nem a fának használ, hanem az embernek árt. Nem tudhatjuk, hogy a ma kijuttatott vegyszerek később milyen hatással lesznek Önre, gyermekeire, unokáira. Különösen kezdeti időszakban azon célszerű használni a fák védelmére a vízben áztatott csalánt, mezeizsurlót, dohányt, atkák ellen vízben oldódó olajokat stb. –mind azt amit a régiek is használtak. Ez akkor igazán hatékony, ha megelőzés képpen használjuk. Nem metszették a fákat.
A gyökér és a korona között van egy természetes egyensúly. A metszéssel, a korona alakítással ezt bontjuk meg, de amikor egy metszőollóval megmetszünk egy gyümölcsöst, az a fertőzés átvitele szempontjából hasonló ahhoz, mint amikor egy laboratóriumban egy tűt használnak reggeltől estig. Természetesen a metszés elhagyást csak vad alanyra oltott fákkal tehetjük meg. Az oltványok cserepekben vannak. Fontos, hogy a föld egyben tartásával vegyük ki a cserépből. Az ültetőgödröknek, ha nincsenek nagyon rossz termőhelyi viszonyok elegendő 70-80 cm mély, 30-40 cm széles lyukat ásnunk. Egy lapát érett istállótrágyát tegyünk az aljába és keverjük össze földel, de vigyázzunk arra hogy ne legyen benne pajor, drótféreg stb.
A csemete ültetésénél ügyeljünk arra, hogy az oltás helye földbe ne kerüljön. Az oltószalagot azonnal el kell távolítani, ha azt látjuk, hogy belevág a növénybe, de nyár végén, ősz elején mindenképpen. Az ültetés során iszapoljuk be a csemetét, de ne tiporjuk, mert le megy róla a föld. Ültetés után első éven még mindenképp gondozásra szorul, száraz időszakban hetente öntözzük, de nem kell túlöntözni. A fák nevét, kódját érdemes megőrizni, hiszen információkat hordoznak a származásáról, de arról is mire és miként használták az adott fajtát az őseink. Azért is fontos mert lehet, hogy egy fajta utolsó példányainak egyike, melynek megőrzésével Ön is hozzájárul a régi idők gyümölcskultúrájának megtartásához.
Kovács Gyula